A gyerekek “kizökkentése” adott érzelemkitörésből!

Találkoztál már olyan családdal a boltban vagy bevásárlóközpontban, az utcán akinek a gyereke visítva kiabált, "hisztizett" és a földre vágta magát? Esetleg veled is fordult már ilyen elő?

Közben arra gondoltál, hogy elsüllyednél legszívesebben a föld alá? 


Ha ezen kérdések valamelyikére igen a válaszod akkor Neked szól a mai írásom!

Azonban szögezzük le az elején! 
Ne aggódj! Ez teljesen normális gyerek reakció. NEM Te hibáztál! Ettől még jó anya/apa vagy! :)


Gyermekünk teljesen normális fejlődéslélektani állomása ez az időszak. Kinek könnyebben, kinek nehezebben megy. Azonban abban egyet érthetünk, hogy a gyerekünknek legalább olyan nehéz kontrollálni az érzelmeit, mint egy kamasznak. Kisgyerekünk még csak tanulgatja saját érzelmeit, reakcióit, valamint az érzelmeire adott válaszát a környezetének. Fontos a támogató és szerető családi környezet!



Néhány tipp a kizökkentésre óvodapedagógus szemmel:

1. Csináljunk úgy, mintha észre se vennénk a “hisztit”. Ez talán a legritkábban válik be, de egy próbát megér. 


2. “Színészkedjünk”. Próbáljunk meg valami figyelemelterelő szituációt kialakítani, amellyel meg tudjuk törni ezt az érzelem kitörtést. Pl. “Van kedved elmenni a játszótérre?” Pl. “Nézd, milyen érdekes játékok vannak a polcon!” Természetesen ezt nagy színpadiassággal adjuk elő. 


3. Csak öleljük meg gyerekünket! Hosszan és szorosan. Ez a helyzet is elég kizökkentő tud lenni számára. Súgjunk a fülébe olyan számára megnyugtató dolgokat, hogy tudjuk, hogy neki most ez nehéz, de próbáljuk együtt megoldani és próbálja meg kifejezni érthetően, hogy mit szeretne.


4. Üljünk le mellé, vagy vonuljunk vele félre. 


A lehető legrosszabb szülői magatartás véleményem szerint a kiabálás, odébb rángatás és hasonló drasztikus módszerek. Ettől nem fog a gyerek megnyugodni.

Próbáljunk meg megértéssel fordulni felé és sugározzunk egy megértő, nyugodt hangulatot, energiát, amelyet gyerekünk majd át tud venni. Hiszen korábban már írtam arról, hogy mennyire fontos a testbeszéd, a mimika, az érzelmek kimutatása a gyerekünk felé vagy másokkal, hiszen a kicsik mindent nagyon figyelmesen tanulmányoznak és elraktározzák ezeket az információkat.